Álprofesszor, kamuegyetem, diplomagyár, sikkasztás. Ezek voltak a szalagcímek hívószavai. Portálunkon többször is foglalkoztunk a témával, hogy Sümegen a Newman Központ az önkormányzattal összefogva közösségi főiskola alapításába kezdett 2 évvel ezelőtt. Az iskola megkapta az állami működési engedélyt, de mielőtt megkezdhette volna a tanévet, sikkasztás vádjával feljelentették őket, a feljelentésre Kamu voltvaló hivatkozással pedig a város szerződést bontott velük.

Egy friss hír kapcsán ismét a főiskola ügye foglalkoztatja a közvéleményt Sümegen, tudniillik a sikkasztás vádjával tavaly kiebrudalt főiskola-üzemeltetőt a rendőrség nem találta vétkesnek semmiben, így a nyomozást vádemelés nélkül megszüntette.

Kertész-Bakos Ferenccel, a Newman Központ eltávolított alapítójával a nyomozás lezárása kapcsán készítettünk riportot.

Az Önöket ért vádak kapcsán több kérdés is felmerült, például az, hogy saját célra költötték az MNB alapítványok támogatásait. Az újságok folyamatosan előcitálták az ügyet, miközben Ön sosem igyekezett védekezni a felhozott vádakra. Miért?

–         Ma Magyarországon az újságírás propaganda célokat szolgáló tudatiparrá vált. Nincs független tudósítás, csak elvétve. Az úgynevezett oknyomozó újságírás pedig eltetvesedett. Szó sincs valódi ok-okozati összefüggések kikutatásáról, hanem politikai vagy magáncélok érvényesítésére megírt szövegek manipulatív összeszerkesztéséről. Ez ellen értelmetlen védekezni, ráadásul az olvasó is elkényelmesedett. Nem szeret gondolkozni, hanem készen kéri a véleményt, ami egyben egy-egy dologról alkotott ítélete is lesz. Ha megnézzük a Newman Központ megalakulása ellen íródott cikkek állításait, akkor felelős olvasással magunk is könnyen felfedezzük a cikkek belső ellentmondásait.

Konkrétan?

–         Konkrétan például az írták a sümegi közösségi főiskoláról, hogy „diplomagyár”. És ezt szerették is elhinni az olvasók. Holott az érintett cikkekben világosan megfogalmazódott az is, hogy egy friss alapítású intézményről van szó, amelyik még el sem kezdte a működését, tehát egyetlen diplomát sem adhatott ki. Úgy is minősítették, hogy „álegyetem”. Ezekből a cikkekből ugyanakkor az is kiderült, csak éppen néhány sorral lejjebb, hogy a sümegi Newman Központnak volt állami elismerése, működési engedélye, a hallgatók felvételi eljárását az állami rendszerben bonyolította akkreditált oktatási programokra vonatkozóan. Az olvasók mégsem láttak át a szitán. Minek vitatkoztam volna. Arról nem is beszélve, hogy miután teleszórták az internetet a lejáratásunkra íródott megállapításaikkal, ugyan mire mentem volna egy-egy helyreigazítással!

Akkor az Önök részéről ennyi?

–         Szó sincs róla. Helyreigazítással semmire sem mentünk volna, igaz, de minket mégis csak módszeresen megrágalmaztak, a rágalmazás pedig bűncselekmény. A bűncselekmény elkövetésének mások a következményei, mint egy polgári perre tartozó sérelemnek. Engem nem érdekelnek polgári perekből nyerhető kártérítések vagy sérelemdíjak. Kártérítésekkel nem lehet helyrehozni azt, ha a gyerek azzal jön haza, hogy az iskolában a többiek ujjal mutogatnak rá, hogy az apja sikkasztott, mert megírta az újság. Éppen ezért engem a büntetőjogi konzekvencia érdekel. Az álprofesszorozó, diplomagyározó, kamuegyetemező, sikkasztással rágalmazó cikkek büntetőjogi következményei.

Visszatérve az alapkérdésre: mi a helyzet az MNB-s alapítványi támogatásokkal?

–         Négy programra kaptunk résztámogatást. Négy kiváló programra. Namost marha jól hangzik, hogy mi mennyi pénzt kaptunk erre-arra, csak ez nem igaz! A Newman Központ semmit sem kapott. Azok az előadók, kutatók, fordítók, lektorok, stb. kaptak honoráriumot, akik ebben a négy programban dolgoztak. A Newman Központ semmit sem kért, és semmit sem kapott. Azt pedig, hogy a Newman Központtól bárki elsikkasztott volna ezekből a díjazásokból egyetlen fillért is, a nyomozás világosan megcáfolta. A rendőrség alaposan körüljárta a témát. Nekünk védekeznünk sem kellett, bíróságig sem jutottunk. Az ügy világos, mint a nap.

Az is hír volt, hogy olyan kutatóra számoltak el pénzt, aki nem is tudott az egész kutatásról.

–         Tudom, olvastam. Na, ezt az állítást is rágalmazásnak hívják. Mi minden projektünket részletesen dokumentáltuk. Könyvkiadást az elkészült könyvekkel, konferenciaszervezést a konferenciákról készített videofelvételekkel, résztvevő hallgatók név, és címjegyzékével, stb. Minden anyagot kitettünk a weblapunkra, működésünk teljesen átlátható, ellenőrizhető volt és a mai napig az. Senki nem találhat olyan számlát, amit olyan személy állított ki, aki nem volt szerződött munkatársa az adott programnak, és amely munkarész ne teljesült volna. Ebből a szempontból még örülök is az ellenünk lefolytatott nyomozásnak. Nem én mondom, hogy nem csaltunk, azt úgysem hiszi el senki, mert általános nézet, hogy Magyarországon a támogatásokkal mindenki csal, hanem a nyomozó hatóság, meg az ő igazságügyi könyvszakértőik.

–         Mondok még valamit: a négy támogatott programból hármat úgy teljesítettünk, hogy az előre tervezett költségekből még spórolni is tudtunk, amiket aztán rendre visszautaltunk a támogatónak. Ezek még az előtt történtek, hogy feljelentettek minket.

–         Az MNB alapítványi támogatások elszámolásáról meg jó lenne, ha olyan személy alkotna véleményt, aki már végigcsinált egyet. Azért mondom ezt, mert rendkívül aprólékos és szigorú az elszámolási rend.

Azzal például személyesen Önt vádolták, hogy a cég számlájáról magáncélra vásárolt bevásárló központokban, fizetett wellness hotelben…

–         Valóban. Az egyik ismert bevásárló központ diszkont benzinkutakat tart fenn, aki teheti, ott tankol, így a céges autót én is mindig ott tankoltam, mert ott a legolcsóbb. Tessék érte elítélni! Például iskolabútort egy ismert bútoráruházban vásároltunk lapra szerelve, internetes rendeléssel, aminek az olcsóságon kívül az volt az előnye, hogy nem gyanúsítgathatott senki azzal, hogy ismerős asztalosnál jó drágán csináltattunk volna bútort. Igaz, így személyesen nekem kellett összeszerelnem több száz bútort. Hónapokig minden estém azzal telt, hogy munka után bútort csavarozgattam. Ingyen. Ezért is tessék elítélni! Wellness számla? Hát igen. Sümegen tartottunk több konferenciát is, és a külföldi előadókat a helyi szállodában helyeztük el éjszakára. Történetesen a szálloda nevében az a szó is szerepel, hogy „wellness”. Ezért is tessék elítélni! A poén az egészben az, hogy mi tanárok finanszíroztuk a saját, máshol szerzett jövedelmünkből az építkezés időszakában felmerült költségeket (merthogy a Newman Központ részére végig ingyen dolgoztunk), így különösen aljas dolog volt azt mondani, hogy sikkasztunk. Egyébként meg, mivel még el sem kezdődött a képzés, tandíjbevételünk sem volt, amit elsikkaszthatott volna valaki.

Ön is támogatta saját pénzzel a sümegi projektet?

–         Persze. Majd miután elköltöttem a családunk összes megtakarítását a sümegi főiskolára és az utolsó szög is a helyére került, gyorsan feljelentettek, és a garanciát nyújtó hosszú távú együttműködési szerződésből az önkormányzat szépen kitáncolt.

Az üggyel foglalkozó korábbi cikkünkben az egyik nyilatkozó úgy vélte, hogy a sümegi közösségi főiskola nyíltan hirdetett keresztény szellemisége volt sokak szemében a szálka.

–         Ezzel egyetértek, de mégis bonyolultabb a dolog. Sok-sok érdeket sértettünk. Az előkészítő években olyan társadalmi problémákra fókuszáltunk, amelyek indulatokat gerjesztettek. Foglalkoztunk a migrációs kérdéssel, keményen állást foglaltunk a gender-ideológia térhódításával szemben, ugyanakkor előszedtük a népesedési és családpolitikát. Elemeztük a politikai korrektség mítoszát és rávilágítottunk munkáinkban a tolerancia diktatúrájára. Véleményt alkottunk a globalizációs folyamatokról, de a hitehagyott nyugati kultúráról is. Kereszténységünkben is konzervatívabb nézeteket vallunk, mint amit a fősodor ma hallani szeret. Várható volt, hogy eltipornak bennünket, mint ahogy el is tiportak. A módszerük gyakorlatilag iskolapélda, amelynek fázisai: nevetségessé tétel, hiteltelenítés, kriminalizálás, végül ellehetetlenítés.

–         Bukásunkat mégsem ez okozta, hanem konkrét személyek konkrét cselekedetei. Van több országos szereplője is az ügynek, de csak a helyi példát hozom: Rig Lajos jobbikos országgyűlési képviselő és Végh László fideszes polgármester állandó csatát vívott a fejünk felett. A politikai érdekeket nem kell magyarázni, azonban azzal, hogy ezek a politikai szereplők a saját politikai szempontjaikat, mely alatt értem a szavazatszerzést, a térség fejlődésének szempontjai elé helyezték, azt én csak hitványságnak tudom nevezni. Ezek az emberek épp a velünk szemben tanúsított eljárásaikkal bizonyították előttem a tökéletes alkalmatlanságukat az általuk betöltött választott tisztségre.

hírdetés
hírdetés