Egy genetikai vizsgálat során derült ki, hogy Szinetár Dóra kisfia Down-szindrómás. Alább változtatás nélkül közöljük Szinetár Dóráék közleményét, amely megható és emberi.

Hogy elébe menjünk a félreértéseknek és a találgatásoknak… és hogy megakadályozzuk-bár ezt nem nagyon lehet- a “hűha!”, “tragédia”, “dráma”, “micsoda szörnyűség”, szalagcímeket, az általunk továbbra sem kért, rólunk szóló bulvár-cikkek felett.

A napokban egy genetikai vizsgálat eredményeképpen- amit a kórházi gyermekorvosunk javaslatára készíttettünk- megtudtuk, hogy Benjamin babánk fizikailag teljesen egészséges, és bár úgy tűnik csak egy enyhe fokozatban, de Down-szindrómás. A várandósság alatt nem csináltattunk semmilyen erre vonatkozó szűrővizsgálatot az ultrahangokon kívül, mert a baba “kiszűrése”- életének elvétele- egy esetleges Down-szindróma esetén sem volt számunkra opció. Mindig is úgy gondoltuk, ha a Jóisten úgy dönt, hogy egy Downos emberkétől kell tanulnunk szeretetet és elfogadást, akkor így kell lennie. Ezt most is így gondoljuk. Csodálatos családunk van, ahogy a szüleinktől mindig is szeretetet és elfogadást tanultunk, ezt tanítjuk a gyermekeinknek is, akik végtelen szeretettel reagáltak a hírre, és ha lehet, még nagyobb imádattal néznek a kisöccsükre.

Arra jutottunk, hogy egy újabb közös feladatot kaptunk, és ebből is a legjobbat fogjuk kihozni, elsősorban a gyermekeink boldogságát szem előtt tartva. Ahogy azt tettük eddig is.

És mindeközben borzalmasan büszkék vagyunk a mi legkisebb gyönyörű kicsi babánkra is, és tudjuk, hogy jobb helyre nem is kerülhetett volna. Így teljes a családunk, ezzel az édes, igazi kis szeretet-gombóccal.

Ha bárki gondol ránk Vele kapcsolatban, kérjük, hogy így tegye, sopánkodásnak és sajnálkozásnak semmi helye nincs, Benjamin az életünk egyik legszebb ajándéka, és mi igyekszünk méltónak lenni a feladatra, hogy felnevelhessük.

Ezúton kérjük a sajtó képviselőit, hogy tartsák tiszteletben a döntésünket, miszerint ebben a témában csak és kizárólag mi -Benjamin szülei-  kívánunk nyilatkozni, azon túl ezzel a témával ne foglalkozzanak.

Továbbá a fenti írás felhasználását, csak annak teljes terjedelmében való idézésének esetében engedélyezzük.-írta Szinetár Dóra és Makranczi Zalán.

Szinetárék története megható és emberi. Anno 13 évvel ezelött az egyik magyar szülész és genetikus professzornál amikor mi is voltunk vizsgálaton, mert felmerült , hogy baj lehet a születendő gyermekünkkel és aggódtunk emiatt igencsak, a professzor közölte, hogy magzatvizet kellene levenni a genetikai vizsgálathoz, de ebbe a baba, azaz a magzat belehalhat azaz nem javasólja . Mi is úgy gondoltuk ez brutális beavatkozás. S mi van, ha semmi baja sincs ? Akkor sosem bocsájtanánk meg tettünket. Majd látván rajtunk azért a további kétséget és pánikot, közölte a doki különféle vizsgálatok után, hogyha  mégis betegen születik a baba, akkor szóljunk neki ő szívesen felneveli. Nos ez a mondat volt az, ami érdekes módon megnyugtatott minket, s nem is görcsöltünk tovább a lehetőségeken.

hírdetés

Egy genetikai vizsgálat során derült ki, hogy Szinetár Dóra kisfia Down-szindrómás. Alább változtatás nélkül közöljük Szinetár Dóráék közleményét, amely megható és emberi.

Hogy elébe menjünk a félreértéseknek és a találgatásoknak… és hogy megakadályozzuk-bár ezt nem nagyon lehet- a “hűha!”, “tragédia”, “dráma”, “micsoda szörnyűség”, szalagcímeket, az általunk továbbra sem kért, rólunk szóló bulvár-cikkek felett.

A napokban egy genetikai vizsgálat eredményeképpen- amit a kórházi gyermekorvosunk javaslatára készíttettünk- megtudtuk, hogy Benjamin babánk fizikailag teljesen egészséges, és bár úgy tűnik csak egy enyhe fokozatban, de Down-szindrómás. A várandósság alatt nem csináltattunk semmilyen erre vonatkozó szűrővizsgálatot az ultrahangokon kívül, mert a baba “kiszűrése”- életének elvétele- egy esetleges Down-szindróma esetén sem volt számunkra opció. Mindig is úgy gondoltuk, ha a Jóisten úgy dönt, hogy egy Downos emberkétől kell tanulnunk szeretetet és elfogadást, akkor így kell lennie. Ezt most is így gondoljuk. Csodálatos családunk van, ahogy a szüleinktől mindig is szeretetet és elfogadást tanultunk, ezt tanítjuk a gyermekeinknek is, akik végtelen szeretettel reagáltak a hírre, és ha lehet, még nagyobb imádattal néznek a kisöccsükre.

Arra jutottunk, hogy egy újabb közös feladatot kaptunk, és ebből is a legjobbat fogjuk kihozni, elsősorban a gyermekeink boldogságát szem előtt tartva. Ahogy azt tettük eddig is.

És mindeközben borzalmasan büszkék vagyunk a mi legkisebb gyönyörű kicsi babánkra is, és tudjuk, hogy jobb helyre nem is kerülhetett volna. Így teljes a családunk, ezzel az édes, igazi kis szeretet-gombóccal.

Ha bárki gondol ránk Vele kapcsolatban, kérjük, hogy így tegye, sopánkodásnak és sajnálkozásnak semmi helye nincs, Benjamin az életünk egyik legszebb ajándéka, és mi igyekszünk méltónak lenni a feladatra, hogy felnevelhessük.

Ezúton kérjük a sajtó képviselőit, hogy tartsák tiszteletben a döntésünket, miszerint ebben a témában csak és kizárólag mi -Benjamin szülei-  kívánunk nyilatkozni, azon túl ezzel a témával ne foglalkozzanak.

Továbbá a fenti írás felhasználását, csak annak teljes terjedelmében való idézésének esetében engedélyezzük.-írta Szinetár Dóra és Makranczi Zalán.

Szinetárék története megható és emberi. Anno 13 évvel ezelött az egyik magyar szülész és genetikus professzornál amikor mi is voltunk vizsgálaton, mert felmerült , hogy baj lehet a születendő gyermekünkkel és aggódtunk emiatt igencsak, a professzor közölte, hogy magzatvizet kellene levenni a genetikai vizsgálathoz, de ebbe a baba, azaz a magzat belehalhat azaz nem javasólja . Mi is úgy gondoltuk ez brutális beavatkozás. S mi van, ha semmi baja sincs ? Akkor sosem bocsájtanánk meg tettünket. Majd látván rajtunk azért a további kétséget és pánikot, közölte a doki különféle vizsgálatok után, hogyha  mégis betegen születik a baba, akkor szóljunk neki ő szívesen felneveli. Nos ez a mondat volt az, ami érdekes módon megnyugtatott minket, s nem is görcsöltünk tovább a lehetőségeken.

hírdetés
hírdetés