Koronavírus ide vagy oda, volt olyan település, ahol különös módon köszöntötték az édesanyákat. Vagy épp az óvintézkedés miatt a húsvéti Feltámadási Körmenet nem maradt el és a sonka is meglett szentelve. Ennek ellenére adódik a kérdés, hogyan telik vidéken az élet a karantén árnyékában? Kertész-Bakos Ferencet, egy apró, 250 lelkes falu polgármesterét kérdeztük a Balaton-felvidék legtávolabbi csücskében, Rigácson.

Koronavírus ide vagy oda, volt olyan település, ahol különös módon köszöntötték az édesanyákat. Vagy épp az óvintézkedés miatt a húsvéti Feltámadási Körmenet nem maradt el és a sonka is meglett szentelve. Ennek ellenére adódik a kérdés, hogyan telik vidéken az élet a karantén árnyékában? Kertész-Bakos Ferencet, egy apró, 250 lelkes falu polgármesterét kérdeztük a Balaton-felvidék legtávolabbi csücskében, Rigácson.

 

– Érzelmeinket tekintve pont úgy hat ránk itt is az karanténélet, mint a nagyvárosban, jóllehet azt hinné az ember, hogy a bezártság kevésbé viseli meg az embereket, hiszen ott a nagy kert, a ház körüli munkák. Ámde a bezártság az bezártság. Hiába nagyobb terület áll rendelkezésre a szabad mozgásra, ez az előny csak az első napokban előny. Az viszont igaz, hogy itt másféle problémákkal kell megbirkózni, mint a nagyvárosban. Csak néhány példát mondok, például a gyerekek otthoni tanulásával kapcsolatban. A Kréta rendszer szerencsére androidra van optimalizálva, okostelefonja pedig itt is mindenkinek van. A leckéket és foglalkozásokat a tanító néni azonban e-mail útján küldi a gyerekeknek, s egy táblázatot telefonon megnézni elég silány. No, akkor kell laptop, vagy asztali gép. Sok helyütt nincs, de tételezzük fel, hogy van. Térerő? Van olyan szolgáltató, akinek a jele csak az utcán fogható. De ha van is térerő. Áram? Lakosaink felének feltöltőkártyás mérőórája van. Ha lefogy a mennyiség…

– Az önkormányzat segítségére itt is számíthatnak a falu lakosai, és bizonyos szempontból több segítséget tudunk adni, mint a városiak, mert természetszerűleg sokkal közvetlenebb a kapcsolat a hivatal és a lakosság között. Itt nemhogy név szerint ismerünk mindenkit, tudjuk még a cipőméretét is, ezért mi itt el tudjuk intézni mindenkinek minden ügyes-bajos dolgát, hivatali ügyeit, bevásárlását, gyógyszerkiváltását, stb. Ha nem akar kimozdulni otthonról, házhoz viszünk mindent. Ha bajban van, összezárunk. Más szempontból viszont sokkal hátrányosabb helyzetben vagyunk, mint a városok, mert nincsenek anyagi forrásaink, amelyek egy városnak viszont vannak. Egy kis falu pénzügyi lehetőségei nem a lakosságszámmal arányosan kisebbek, mint egy városé, hanem jóval kisebbek. A kötelező feladatellátásra kapott állami pénzen kívül gyakorlatilag semmink nincs. Normál helyzetben ez jól is van így, de most nem normál helyzet van. Ha egy család egyetlen kereső tagja munkanélkülivé válik, mert bezárták az üzemet a járvány következményeként, ahol dolgozott, akkor egy egész család életfeltételei kerülnek veszélybe. Ez persze a városban is így van, de amig egy városnak vannak saját bevételei, amihez a vészhelyzetben hozzányúlhat, ha kell, akkor akár úgy, hogy lemond az eltervezett beruházásairól, a kistelepüléseknek nincsenek ilyen tartalékai. Milyen lehetőségeink vannak a költségvetésünk feltornászására? A helyi adóbevételek. Nézzük, mi van nálunk, Rigácson: egy bolt. Nos, annak az iparűzési adóbevétele nem oszt, nem szoroz. Súlyadó? Igen, vannak gépkocsik. De messze nem annyi, mint a nagyvárosban, ahol egy kocsiban jellemzően egy ember ül, mert a család minden tagja külön autóval jár. Kommunális adó? Igen, van. Évi két részletben ki is számlázzuk, aztán fizet, aki fizet. Jellemzően azok nem fizetnek, akiknek a napi betevő a fő gond.

– Mégha sok is a bajunk a járványhelyzet idején, a jókedvünket nem vagyunk hajlandók feláldozni! Az ünnepeinket is rendre megtartjuk. Nálunk még feltámadási körmenet is volt Húsvétkor. Persze nem olyan, mint máskor, de megtartottuk némi leleményességgel. A polgármesteri hivatal süttetett minden családnak egy kalácsot. Ezeket elvittük a közeli ferences kolostorba, ahol megáldották, és ugyaninnen elhoztunk egy vödör szentelt vizet is. A családok kiültek a kapuikba, kis asztalkára kitették a húsvéti ételt. Én, mint polgármester, egy kézikocsival és két gyerekemmel elindultam a templomtól és minden családnak elvittem a megáldott kalácsot. A kitett ételeket és a családokat pedig meghintettem szentelt vízzel. Vagyis ez egy olyan körmenet volt, ahol a résztvevők helyett az áldás ment körbe a falun. Anyák napja sem volt másként. A gyerekek összegyűltek a templomnál, persze a megfelelő távolságra egymástól, és ugyanígy végiglátogattuk az összes anyukát és nagymamát. Összeállítottunk előtte ajándékcsomagokat, amiket kiosztottunk. Igazodtunk az ajándékokkal a szükségletekre válaszolni, úgyhogy fűszereket, üdítőt, konzervet ajándékoztunk, meg persze csokit is.

– A falu Húsvét óta amúgy ünnepi díszbe van öltöztetve: Feltámadáskor minden házra nemzeti szín zászlót szereltünk, a közterületeket, a háborús emlékművünket és a temetőt a szokásosnál is figyelmesebben gondozzuk. Ünnepelünk. Idén 100. évfordulója van Magyarország megfeszítésének. Nem foglalkozunk politikai lózungokkal, nem trianonozunk harsogó üzenetekkel. Zászlóinkkal azt jelezzük: Magyarország feltámadt.

hírdetés
hírdetés