Szombaton tehát elindult a három, a Jobbikból az elmúlt hetekben kizárt politikus kezdeményezésével és vezérletével az új formáció. 
Hogy miben reménykedtünk mi is, s kissé ernyedtebben, de továbbra is reménykedik a nemzeti oldal?

Hogy itt most tényleg valami más indul. Hogy Toroczkai László, mint széles körben mozgó nemzeti showman, összefogja majd a szétaprózott oldalt. Ahol mindenki jó valamiben, ért valamihez, ő meg felismeri, hogyha mindezt a TARTALMAT integrálja, összefogja, abból végül kijöhet a mi magunk által képviselt mi Hazánk. Végre valami egységfélébe kovácsolva, valódi esély nyílik Hazánk építésére. Nem beszélni róla, hanem tenni.

A szombat nem erről szólt. Szokásos minta szerinti népnemzeti rendezvény, szokásos forgatókönyv, szokásos üzenetek, köztük a tipikus “mi majd mások leszünk”.  Hogy kit miért hívtak, vagy nem hívtak meg, én nem tudom. Hogy a meghívottak közül ki miért szólalhatott fel, és miért nem, azt sem. Meghívtak minket, ezért ott voltunk, s mint vendégnek ildomos, ajándékot is vittünk. De, valahogy nem volt kerek a történet.

Egy hirtelen, lelkes ötlet. Láttunk, s várjuk, hogyan tovább.

Az első tapasztalatom tehát: talán igaza van Gaudi-Nagy Tamásnak, s kicsit elhamarkodott ez az egész. Mintha pontosan nem is tudnák, mit is akarnak, kikkel, hogyan. A hangzatos szavakon túl, úgy értem. Lassítani kéne, átgondolni.

Kicsit a szerelmesek szakításához hasonlítanám: ne azért menjünk bele egy új kapcsolatba, hogy felejteni tudjunk, hogy bosszút álljunk, hogy megmutassuk, mi kellünk ám másnak is. Mert az az új partner átverése, kihasználása – jelen esetben a reménykedő nemzetieken egy újabb rúgás lesz.

A lélek hiányzott. Az összetartozás érzése, mint a focimeccsen, a szurkolók között…vagy anno, a könnygáz és kardlap, gumilövedék ellen vitt… most hiányzott.

Egy gondolatot mindenképp megosztanék még most, a mozgalom vezetőivel. Talán még nem késő, talán még nem vitte el az egészet a reménybeli pozíciók féltése, a belső osztozkodás miatti harc.

Az ember a legfontosabb az egészben. Higgyétek el, érdemes velük foglalkozni! A Jobbik is itt szúrta el az egészet: tojtak a sajátjaik fejére, csak használni akarták őket, csak áldozatot vártak tőlük, de meg nem hallgatták őket, a véleményükre nem voltak kíváncsiak.

Az önteltség magányt szül… Ne kövessétek el ugyanazt a hibát, még ha most jöttetek is onnan!

Ha nem muszáj, ne sértsétek meg azokat, akikkel esetleg építkezni akartok, vagy akikkel építkezni muszáj, hisz a nemzeti oldal ikonjai, s nélkülük hitelesen nem indulhat egyesítő erő. Ti is tudjátok, vannak ilyenek. A legjobbak pénzen nem vehetők meg. S mert kis ország vagyunk, egyre fogyó pár milliós magyarsággal, egyre kevesebb alkalmas emberrel.  Kéne már egy, csak egy olyan, aki képes, alkalmas és akarja is összefogni a magyartudatúakat, megbecsülve minden csoport tudását és érdemeit, s tudomásul véve minden csoport – bocsánat – hülyeségeit!

Isten minket úgy segéljen!

( Szerző: Bertha Szilvia, ÉRTÜNK ÉRTETEK )

 

hírdetés
hírdetés