Le a szerelemmel! Mert Van valami, ami sokkal többet ér a szerelemnél. Többet a szexnél és az agyunk által gerjesztett kicseszett hormonoknál! És az a hűség!

A hűség nem az eredeti értelemben vett „nem érek máshoz” verziójára gondolok! Hanem arra, amikor nem felejted el, hogy annak, amit egyszer hónapokig olyan lángolva éreztél, oka és feladata van. Feladata, hogy megtanuld, mennyire fontos lehet egy másik lény lélegzete ebben a hömpölygő csődtömegben.

Oka, hogy értsd, lehet még feltétel nélkül örvendeni egy tőled teljesen távol álló viselkedés, eszme, szokás iránt. Lehet szeretni olyan napirendi pontokat, amik sosem tartoztak a tieid közé. Lehet magadénak érezni annyira egy másik lény szívének dobbanását, hogy annak melege megperzseli a bőröd felszínét. És hiszem, hogy lehet változni. Lehet csiszolódni, mint kő a kövön a folyó medrében. Annyira, hogy társadnak, húsodnak érzed a melletted hömpölygőt. Ritka pillanat, ha kitisztul a kép a fejünkben és meglátjuk a szeretettet teljes valójában. Ha beenged önmagába és a tükörbe nézve szinte őt látjuk a szemgödrünk mögött.

Hűnek kell lennünk, vigyázni őt minden pillanatban, hisz ha egyikünk még nincs is kész és továbblöki a víz, akkor is miénk volt az az édes pillanat, amit évek múltán szomjazva áhítunk, tapasztalt fejjel meggyötörve. És akkor nem bánhatjuk, hogy bántottuk őt akarva-akaratlanul, hiszen a tiszta szennytelen emlék értelmet ad a keresésnek, hogy egyszer még visszakapjuk, amit akkor túlgondoltunk vagy nem jól értelmeztünk!

Légy hát hű önmagadhoz, hogy legyen miért élned! És hagyd, hogy sodorjon a víz!

(Bánrévi Lili)