Folyamatosan nő Magyarországon a kórházi fertőzések száma, de az adatokat a kormány – törvényi kötelezettsége ellenére is – egy ideig visszatartotta, majd olyan kaotikus formában hozta nyilvánosságra, hogy az csak összezavarja az átlagos érdeklődőt. A TASz szakértői megállapították, hogy egyre többen kapnak fertőzést az amúgy a gyógyulásra létrehozott állami intézményekben.

 

Az egyik fő fertőzést a multirezisztens kórokozók (MRK-k) olyan baktériumok okozzák, amelyek a legtöbb antibiotikumra nem reagálnak. Az általuk kiváltott különböző típusú kórházi fertőzések nehezen vagy egyáltalán nem gyógyíthatóak. Az MRK-fertőzések gyakorisága az elmúlt években folyamatosan nőtt, 2017-ben 25,1 fertőzés jutott 10.000 kibocsájtott betegre. A jelentés szerint közel 5000-en kaptak el tavaly multirezisztens baktériumok által terjesztett fertőzést. Ez egy kisváros lélekszámának felel meg, értelmezi az adatokat a TASZ szakértője.

 

A vérmérgezés, vagyis szepszis még mindig az egyik legsúlyosabb szövődménye az egészségügyi ellátásnak. A vérmérgezéses esetek száma szintén folyamatosan emelkedik.

 

A dokumentum szerint a Clostridium difficile (CDI) fertőzési száma kismértékben csökkent. Az adatok értelmezését azonban nehezíti, hogy az emberi minisztérium nem kórházakra lebontva, hanem régiónként közölte az adatokat. Látszólag semmi nem indokolja, hogy a dél-dunántúli régió 11 intézményében több mint másfélszer fertőzést regisztráljanak, mint a 12 észak-magyarországi intézményben, de a jelentésből épp csak a lényeg nem derül ki: hogy a két régió intézményei más-más profillal rendelkeznek-e, hány beteget láttak el, mások-e a környezeti adottságaik.  A csökkenő esetszám miatt látszólag kedvezőbb képet árnyalja, hogy az EU-ban a horvátok után nálunk végzik a legkevesebb tesztet, ugyanakkor ezek a legtöbb esetben fertőzést jeleznek. Vélhetően a javulásnak köze van a kevés teszthez.

 

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma éppen a legjellemzőbb számnál, az összes fertőzés számánál adta meg a legkaotikusabb módon az adatokat. A jelentésből hiányoznak bizonyos adatok – a 4935 MRK-fertőzött közül csupán a biztosan MRK-fertőzésben meghaltak számát közli. A számokkal könnyű játszani, a különböző módszertanok közül az aktuálisan legkedvezőbbet kiválasztani.

Azoknak a száma ugyanis relatíve elég alacsony, akik esetében dokumentálták, hogy a halált valamelyik kórházi fertőzés okozta.

 

Az már gyakoribb, hogy egy beteget diagnosztizálnak ugyan kórházi fertőzéssel, de a halál okánál már nem tüntetik ezt fel – ez máris sokat javít a statisztikán. És akkor azokról az esetekről még nem is beszéltünk, amiket diagnosztizáltak ugyan, de a fertőzés tényét és következményét mégsem jelentették a központi rendszerbe. Meg vannak persze azok is, akiknek a dokumentációjába be sem kerül a fertőzés ténye, és akik még a diagnózisig sem jutnak el.

 

Az alkoholos kézfertőtlenítők fogyása fontos mutatója a kézhigiénének a kórházakban, mert a kórházi fertőzéseket terjesztő kórokozókat alapvetően a személyzet tagjai viszik át egyik betegről a másikra. A fertőtlenítőszer használata épp csak minimális mértékben növekedett az elmúlt három évben. Ez tehát bár növekvő tendencia, de messze alulmarad az átlagos európai mennyiséghez képest.

 

hírdetés
hírdetés