Bár látszólag minden változatlan, reptereken bámuljuk a gyönyörű svájci órareklámokat, az elmúlt években észrevétlenül fordult nagyot az óraipar világa. Mára már a mechanikus óragyártásban is kiemelkedő japánok az eddig domináns svájcióra-óriások ajtóin dörömbölnek. Persze csak szerényen, japánosan. A high-tech ma már fontosabb, mint a régi vágású luxus, és az Y-generációhoz is más hangon is kell szólni. Ilyen egy trendforduló.

Miért félnek sokan már Svájcban is attól, hogy a kis ország legendás óraiparának egyeduralma megdől? Hiszen még mindig 50%-os a svájci óragyártók értékbeni piaci részesedése a világban a legyártott órák mindösszesen 2,3%-ával! Valószínűleg ezzel érveltek az igazgatósági értekezleteken is, amikor az a kérdés vetődött fel, hogy változtassanak-e a stratégiájukon az új trendek hatására. Mivel ma már a svájci órák értékbeni részesedése is vészesen erodálódik, így az alpesi ország óragyártása hamarosan elvesztheti vezető szerepét.

 A Bloomberg elemzése szerint az éves szinten 20 milliárd dolláros exporttal bíró svájci óraipar 2016 elején került óriási gödörbe.

Az elmúlt évhez képest 2016 januártól júniusig már 11,3%-os csökkenés keletkezett bevételi oldalon is, ami hónapról hónapra gyorsul. Még nagyobb baj, hogy a csökkenés minden árkategóriában, minden fejlettebb régióban és minden típusú óránál kimutatható. A legnagyobb svájci gyártó, a Swatch-csoport profitja 2016 első felében 53,6%-kal zuhant, értékesítése 11,3%-kal 2015 hasonló időszakához képest.
  
A svájci óraipar az első pofont 1969-ben kapta, amikor a SEIKO kijött a világ első kvarcórájával. Először még úgy tartották Helvétiában, hogy ennek nem lesz hatása, és a mechanikus órák felsőbbrendűsége megingathatatlan. Amikor drámaian zuhant az éves eladásuk, akkor kongatták csak a vészharangot. Eközben a kitartó és hosszú távon gondolkodó japánok saját fegyverükkel verték meg a svájciakat, a SEIKO időközben a mechanikus óragyártásban is erősítette pozícióját, és luxuskollekciójának egy modellje, a Grand Seiko HI-BEAT 36000 GMT például 2014-ben már az óragyártók Oscarját is elvitte.

 A svájci luxusórák csillogó világa, hírességei már kevésbé vonzóak az internetdemokrácián felnőtt generációk számára, akikhez sokkal inkább alulról építkezve, vagy akár a kézműves miliővel lehetne szólni. Igaz, nekik viszont kevesebb pénzük is van, mint egykoron szüleiknek volt luxuscikkekre, de hosszabb távon csak bennük lehet gondolkodni.
 
 
Mi történt a svájciakkal? 2010 és 2014 között a Deloitte elemzése szerint 310 USD-ről 730-ra nőtt a svájci órák átlagos exportára. Noha ezzel értékben a svájci órák még tartani tudták pozícióikat, azonban ma már az európai piacokon is visszaszorulóban az értékesítésük. Eddig megtehették, hogy áraikat a kínai kereslethez igazították, ezzel azonban nagymértékben kiszolgáltatottá is váltak annak, ez veszéllyé vált, a veszély pedig fenyegető valósággá. Ma új szelek fújnak Kínában is, vége a 10 000 dolláros megaajándékok korszakának, kezdik komolyan venni a korrupció elleni harcot. A svájci frank folyamatos erősödése csak hab a tortán. Az ázsiai kiskereskedőknek a Bloomberg adatai szerint jelenleg akkora eladatlan készleteik vannak, amelyek már ezen cégek piaci értékének a 60%-ára rúgnak!
 
Az európai vevők hiába voltak évtizedekig lojálisak, már nem tudtak vagy akartak a megemelt áron szeretett óráikból vásárolni.

Rátaláltak a már technikailag is élvonalbeli SEIKO-ra és más márkákra, amelyek reális áron, de tükrözve a kézimunka és technológia kiválóságát berobbantak a világ élvonalába. Míg a svájciak gyakorlatilag átengedték a japánoknak saját európai vásárlóikat is, addig a japánok kínosan ügyeltek belső piacukra.

 A svájci gyártók ráadásul semmi önmérsékletet nem mutatnak, a Tag Heuer kivételével tartják áraikat, és várják a csodát. Végül is 50%-os piacrészesedés még mindig nem kevés. Miközben Svájcban még mindig nem igazán fújnak új szelek, addig a világ óragyártásának ranglistáján hirtelen a második helyre került az Apple. A ROLEX ugyan még világelső, ki tudj,a meddig. A lebecsült okosórák elterjedése ismét nem a svájci óraipart gazdagítja, azaz az erő és a pénz egyre inkább mással van. A Tag Heuer itt is jó példát mutat, 1500 dolláros okosórájára 20 000 órával nagyobb a kereslet, mint a cég éves okosórakapacitása.
 
Lassan minden gyártó a negyedik generációs okosóráját készíti, de még tavaly is csak az alpesi óraóriások negyed érezte fenyegetésnek ezt a szegmenst. Az okosóra kategóriában ugyan nem a ROLEX a versenytárs, de vásárlói döntésben igen, a fiatalok nagy részének az a fontos, hogy egy óra mutassa az időt. Ez középtávon további visszaesést hozhat. Jobban el kellene találniuk a gyártóknak, hogy mivel lehet megszólítani a fiatalabbakat, akik kevésbé követik a hagyományos médiavilágot, és egészen más miliőben és értékekkel léteznek.

Egyes niche-gyártók elkezdtek az amerikai piac felé fordulni, a Jaeger Le-Coultre például hat monobrand üzletet nyitott, míg mások az online értékesítést kezdték látványosabban fejleszteni. Az USA, Japán és Svájc piaca konzervatív a Deloitte szerint, míg a kínai, az olasz és a francia vásárlók már sokkal jobban hajlanak az okosórák felé, így a lokális termék- és marketingstratégiák hozhatnak még versenyelőnyt.

 A svájci óragyártók legnagyobb előnye korábban ismertségükben és márkaerejükben volt. A japán órák alacsonyabbra voltak pozicionálva, mint a valós értékük. Szakmai körökben azonban ma már közbeszéd része a SEIKO technológiai vezető szerepe a mechanikus kézműves órák piacán, innentől pedig a piaci siker már csak marketing kérdése. Erős márkaépítéssel a japán órák látványos térhódítása tovább folytatódhat, akik az Apple-lel együtt 5-10 év múlva átvehetik a vezető szerepet a svájci gyártóktól.  De ha mégsem, mert esetleg megrázzák magukat a svájciak, akkor is sokkal kiegyenlítettebb lesz a verseny.

(Forrás: profitLine)