Charles Gati szerint természetesen még ennél is van lejjebb. Sok-sok diplomáciai lépést lehet még elképzelni mindkét oldalról, amelyek akár évtizedekig is súlyosan érinthetik Magyarországot. De abban reménykedhetünk, hogy megoldódnak a problémák. Bár ténykérdése, hogy a az elmúlt négy évben a magyar-amerikai kapcsolatok egyre rosszabbodtak. Igen sok jelzést, sőt figyelmeztetést kapott a magyar kormány különféle fórumokon; bizalmasan, kevésbé bizalmasan, sőt volt egy hivatalos demars is még Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet idejében. Tehát az a feszültség, amit most láthatunk, nem egyik napról a másikra alakult ki, mert az amerikaiak sokáig nem akarták elhinni, amit láttak és hallottak, a magyar kormány pedig gőgösen, néha kocsmai stílusban utasította el Washington tanácsait. A korrupciós ügyre mondhatjuk, hogy ez lehetett az utolsó csepp. Ráadásul, hogy betelt a pohár, még nem jelenti azt, hogy nem lesznek további ügyek is. De nemcsak az amerikai kormánytól érkeztek figyelmeztetések. Az Európai Uniótól és egész világsajtótól is. Önmagában jelzésértékű, hogy egy kis ország ennyire a figyelem középpontjába kerül. Konzervatív és liberális lapok évek óta és egyöntetűen figyelmeztették a magyar kormányt, hogy túlságosan messzire megy el a szövetségi rendszer és a demokratikus értékek semmibevételével, és hogy valamit tenni kell. Ezekre megfontolt, tartós válasz nem jött. A kritikusokat tudatlan ellenségként kezelték. Az újságírókat, szerkesztőket nyilvánosan megbélyegezték. Azt állítja a magyar kormány és lapjai, hogy “mi mindent jól csinálunk, a demokrácia szabályai szerint, a nyugatiak nem értenek minket, nem tudnak magyarul, csak a balliberális oldal információit használják fel”, és sorolhatnám. Ez évek óta megy. Ennél nevetségesebb csak az, amikor a kritikákat valamilyen összeesküvéssel párosítják.

Ha az amerikai kormány döntése és bizonyítékai megfelelnek az uniós követelményeknek, akkor nem kizárt, hogy az EU is újraértékeli az egész magyar helyzetet.

Amerikában és Európa-szerte fokozódik az elégedetlenség és az aggodalom a magyar kormánnyal szemben. Azok, akik két-három hónappal ezelőtt még nem kritizálták nyilvánosan a magyar kormányt, most megteszik. A magyar kormány nyugati elutasítása ma egységes. Ennek ellenére hadd tegyem hozzá, hogy amikor Obama összehasonlította Magyarországot Egyiptommal, ezzel nagyon nem értettem egyet. A magyar helyzet valóban aggasztó, de nincsenek olyan állapotok, mint Egyiptomban. Egyiptomban a politikai ellenzék tagjai közül sokan börtönben vannak, kegyetlenkednek velük, fizikailag kínozzák őket. Nem lehet a két ország helyzetét egy kalap alá venni, ez nagy túlzás, akármennyire kritikusan tekintek is évek óta – mint jól tudja, és a budapesti újságolvasók is tudják – az Orbán-kormány demokráciát aláásó politikájára. Azt valóban el lehet mondani, hogy egy autoriter rendszer van kiépülőben, de ez nem Egyiptom, ott a hatalmi berendezkedés is más. Én, mint politikai elemző és tanárember, pontatlannak tartom ezt az összehasonlítást. Szerencsére itt senki sem igényli, hogy az ember egyetértsen a Fehér Ház lakójával.-mondta Charles Gati, a Népszavának adott interjújában.