Amerikai kutatók jutottak erre a következtetésre, miután évtizedes adatokat vetettek össze. A 19. század óta folyamatosan növekszik a várható élettartam a védőoltásoknak, a születés biztonságosabb körülményeinek és számos, korábban halálos betegség gyógyításának köszönhetően. Hiába egyre jobb az életminőségünk, a tudósok szerint van végső határ, amit tanulmányaik alapján 115 évre tettek.

Egy New York-i kutatócsoport az emberi halandóság adatbázisában vizsgálta meg a franciaországi, japán, brit és amerikai “szuperöregek”, vagyis a 110 évnél tovább élők adatait, hogy a végső határt megtalálja – írta a BBC hírportálja a Nature tudományos lap alapján.

Az adatok azt mutatták, hogy a várható élettartam növekedése a százon felülieknél lelassul, a halálozás legmagasabb életkora pedig már legalább két évtizede stagnál.

“A történelem során először láthatjuk, hogy a plafon nagyjából 115 év, szinte lehetetlen túlszárnyalni, tíz földnyi népesség kellene ahhoz, hogy egy adott évben egyetlen 125 évest találjunk, tehát nagyon kicsi erre az esély” – magyarázta Vijg.

A legidősebb, hivatalosan dokumentálható korú ember, aki ezt a számot megközelítette, Jeanne Calment, ő 122 évesen halt meg 1997-ben. A hosszú élet francia ikonja még az Eiffel-torony építése előtt született és találkozott Vincent van Goghgal is.

Linda Partridge, a londoni University College egészséges öregedést kutató intézetének igazgatója szerint “logikailag lennie kell” legfelső korhatárnak, ám szerinte ez az “igen érdekes tanulmány” csak azt írja le, mi történik jelenleg, azt nem, hogy mit hoz a jövő.

A kutatásban elemzett adatok olyan százon túliaktól származtak, akiknek gyerekkorában, a 19. században még arattak a fertőző betegségek – a himlő csak 1980-ban tűnt el a Föld színéről – és a táplálkozás is hiányos volt.

Vaupel elmondta, hogy az öregedés legyőzésében az a kihívás, hogy az emberi evolúció nem készült fel a szélsőségesen magas korra. A természetes kiválasztódás évmilliói arra tökéletesítették az embert, hogy fiatal korában legyen képes a túlélésre és a szaporodásra.

Ami fél évszázaddal később vagy még idősebb korban történik – evolúciós története során az ember sose ért meg ilyen magas kort -, az a DNS-ünkben hordozott, fiatal korban fontos instrukciók “mellékhatása” – magyarázta Vaupel, aki szerint az élettartam növelése olyan módszert igényel, ami túlmutat a betegségek gyógyításán és a sejteken belüli öregedést győzi le.