Így karácsony környékén sokkal inkább érezhető a feszültség Budapest utcáin mint általában. az ember azt hinné, hogy a szeretet ünnepe szeretettel tölti meg a szíveket, de sajnos én évek óta nem ezt tapasztalom. Ilyenkor sokkal ingerültebbek és türelmetlenebbek az emberek egymással. Tehát karácsonykor még jobban utáljuk  azt, akit eddig is a hátunk közepére kívántunk. Vajon miért van ez így?

Egyetlen ésszerű magyarázatot látok erre a jelenségre, és az az emberekben eredendően gyökereztetett vágy a valahova, valakihez tartozásra. Először is adott egy átlag polgár aki tegyük fel dolgozik, este hazamegy és beül a tévé elé. Brutálisan magányosnak érzi magát ahogy a vacsoráját egyedül költi el. Nevezzük őt Bélának! Béla nézi a csodadobozt, ahonnan mérhetetlen mennyiségű erőszak, pornográfia és gyűlöletkeltés árad bele az amúgy nem alapvetően hanyatló agyába. Ez a sok negatív ám intenzív inger aztán szépen beeszi magát az agytekervényei közé és mint egy vírus szaporodni kezd. Reggel felkel és ismét dolgozni indul, de a kórság már eszi az agysejtjeit, zümmög a fejében a láz, hogy ő aztán utálja a migránsokat, meg a Bkk is micsoda egy megbízhatatlan egy tolvaj cég, a néni a buszon büdös, és amúgy is ez a srác miért lökdösi a táskájával? Szegény Béla ezen a ponton hőbörögni kezd, eszébe jut a fiatal kora amikor még nem szippantotta be az az átkozott mókuskerék. Mikor még koncertre járt, meg sört ivott a kolesz diszkójában. Hová lettek azok a gondtalan boldog évek? Azt hitte majd viszi valamire, e helyett ezek a társadalom szemetei itt tolonganak körülötte, akik amúgy fele annyira se okosak mint ő, meg nem is küzdöttek annyit mint ő. Ekkor főhősünk saját nyomorán megsértődve ráripakodik a fiúra mondjuk-“Vedd már le azt a táskát, lökdösöl itt Mindenkit!” Ugye? Sose azt mondja a mérgezett Isten barma, hogy neki okozol kellemetlenséget, hanem mindenkinek globálisan. Na és itt jön a vírus terjedésének és szaporodásának mentális cseppfertőzése. A szomszéd széken ülő néni is látta tegnap a híradót, őt meg elhagyta a férje, vagy ilyesmi. Kontráz egy frappánsat Béla pártján, hogy_”ezek a mai fiatalok!” és a kapcsolat létre is jött. Ők már együtt utálnak valakit, tehát már nincsenek is egyedül. Na elképzelésem szerint ez ugyanígy működik minden más témában, legyen az dohányzás, kutya, bármi akár személyesebb dolog is amiben együtt szidhatják az emberek a másikat. A Bhagavad Gita-ban olvastam, hogy az emberek mikor pletykálnak egymásról igazából Krisnáról akarnak beszélni, mert ő belénk kódolta az ő keresését, csak az emberek nem jöttek rá, hogy a vágy a másokról beszélésre azért van, hogy az Istenről beszéljünk. Teljesen ateista vagyok, senkit se fogok megtéríteni, de picit gondoljunk bele! Vajon honnan jön ez az elképesztő késztetés, hogy együtt beszéljünk valakiről? És miért ennyire negatív értelemben éljük ki ezt a nyilvánvalóan kódolt vágyunkat? Biztos, hogy mindenki, még a legtisztább lelkek is elcsábultak már valaki szidalmai hallatán és becsatlakoztak abba. Szeretünk együtt utálkozni, lássuk be és változtassunk ezen, mert ha így folytatjuk lassan felemésztjük egymást, a bolygót és egy élhetetlen szörnyű sivár ronccsá alacsonyítjuk le ezt z amúgy még rengeteg potenciát rejtő gyönyörű világot!

(Bánrévi Lili)