Vannak a hónapnak olyan szakaszai, imakor szerencsésebb elkerülni a nőket. Bevalljuk, vagy nem valljuk de kivétel nélkül megbolondul az agyunk azokra a bizonyos hetekre. Nincs mit tenni, van rá mentség. De a férfiaknak ugyan mi mentségük az időnként rájuk telepedő totális elmezavarra?

Mindnyájunknak volt hozzá szerencsénk, hogy vannak olyan napok amikor teljesen mindegy mit és hogyan csinálunk, az a hőn szeretett hímnek biztosan nem tetszik. A minap történt, hogy megkértem egy gyors 2km-es fuvarra a városban délután 3 és este 8 között. Igényemet írásban is benyújtottam 3 nappal korábban, helyi idő szerint délután négykor. Azért a délután, mert akkor már félig kint van a munkából, látja a nap végét és már nem éhes, nem rohan a határidővel, éppen a befogadóképes állapotában van. Itt még nem is hibáztam, ez az időpont választás általában működik a gyakorlatban, természetesen attól függően, hogy mekkora volumenű dolgot kérünk. Van az a kérés amit csak vacsora után lehet felvázolni, természetesen ha mi főztünk és biztosak vagyunk abban, hogy alanyunk elégedett. Vannak azok a kérések, amik annyira jelentősek, hogy csak  hálószobai környezetben nyújthatók be, egészen más fajta jóllakottság után, de erről talán később. Tehát az igény benyújtva 3 nappal korábban, elfogadást nyer és többet az adott napig nem is kerül említésre. Nem szabad egy férfit egy dologra 2-nél többször kérni. Eljött az adott nap délután 3. Finoman jeleztem, hogy lassan itt az idő a feladatteljesítésre, mire alanyunk nyafogó, szenvedő hangon közli velem, hogy dugó van az egész városban és amúgy is fáradt és késésben van. Ilyenkor érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon mit is szeretne ezzel mondani? A “semmi” a férfiaknál is valami. Tehát ha azt feleli, hogy semmit, semmiképp se kérdezzünk rá újra! Letettem a telefont és kerítettem gyorsan egy fuvart a lelki és családi béke érdekében. Az én édes szépséges férfi emberem szinte sértődötten közölte velem, hogy ő miattam szervezte át a napját, erre nincs is rá szükség. Na és itt nem tudom, hogy mit kell erre reagálni. Tehát ha menni kell az is baj, ha nem kell menni az is. Hát mi ez, ha nem egy menstruáló nő jól ismert reakciója? Egyetlen tanácsom van ezekre a helyzetekre és ezekre a napokra. semmilyen körülmények között ne mondjuk el egy ilyen szituációban, hogy fizettünk valakinek az adott helyzet megoldásáért. Legyünk türelmesek és bűnbánóak. Mert ha felébresztjük az alvó oroszlánt, az rettentő haraggal csap majd le ránk és onnan nagyon nehéz visszahozni a családi békét, tekintve, hogy a támadás teljességgel jogtalan. Idézzük fel, hogy mi hányszor estünk neki apró cseprő butaságok miatt és nyeljük be a békát!

Azt, hogy ez a jelenség mi okból csap fel, vagy enyhül, erre nem találtam még magyarázatot, de kutatom ennek okát. Ehhez ugyanitt asztrológus és, vagy csillagász segítséget keresek.

(Bánrévi Lili)