Hogy mi mennyire várjuk a gyerekekkel együtt a karácsonyt? Készülünk az örömre meg az együtt töltött időre. De valljátok be nyugodtan, anyukák, hogy rettegtek ettől a temérdek sütés, főzés, takarításból álló, vég nélküli küzdelemtől, ami fénysebességgel közeleg. Én bevallom, hogy sokkos vagyok a félelemtől, de tavaly tervet készítettem, és bejött. Most megosztom veletek a tutit.

Folyamatosan jönnek a pirospozsgás arcú gyerekeim és tuszkolják le a torkomon a karácsonyi igényeiket. Kellene új legó, szobabútor, nadrág, cipő. De az ami a legjobban sokkol, az a mézeskalács meg a bejgli, töltött káposzta meg a leves, legyen pulyka is meg kukoricás rizs. És én csak számolom az időt és energiát, amit erre kellene szánnom. És félek, de nagyon. Egyáltalán mi a fenének kell ennyiféle ételt elkészíteni három napra? Látom magam, ahogy kisuvickolom a lakást, sütök, főzök, dolgozom, aztán újra kisuvickolom, amit összekentem a sütés-főzéssel.

Aztán gyorsan becsomagolok, és szenteste napján délután öt körül hullafáradtan esem be a fa alá, amit közben befaragtam és feldíszítettünk. Később mindenki mindent összemorzsál majd, a kutya boldogan ugrálja körbe a fenyőfát, persze nem az öröm hajtja, hanem igyekszik leszedegetni a díszeket, mert azt hiszi, labda, és nem érti szegény, hogy anya miért őrjöng, amikor ez olyan jó buli? És dől a fa és lefolyik a faggyú az asztalról, és mindent elborít majd a mosatlan. Nos, én úgy döntöttem, hogy idén ilyet nem csinálunk! Először is műfát veszek, mert nem kívánok faragni és illeszteni, meg kikötözgetni damillal ki tudja, hogy mihez, és várni, hogy elkezdjen leperegni az a rengeteg tűlevél. Ismeritek azt az érzést, amikor még márciusban is beleáll a tüske a talpatokba? Na kérem, ez a lakás tűmentes lesz, azt garantálom. Isteni jó fenyőillatú illóolajakat lehet kapni a drogériákban, úgyhogy a feeling, amit a friss fenyő illata kivált belőlünk, fájdalommentesen előidézhető.

Az ajándék kérdése a következő szankcionálandó dolog. Én idén közöltem a gyerekekkel, ha az összes nagy méretű legó, amire huszonezreket kidobtunk, kimászik a dobozokból és formát ölt, akkor hoz a Jézuska új legót. Na mármost erre az ég világon semmi esély, tekintve a felhalmozott mennyiséget, szóval innentől ez is megoldva. Lesz ruha, cipő és társasjáték, amit majd mind boldogan körbeülünk és önfeledten nevetve játszunk, mert a karácsonyban ez az igazi feeling. Az együtt töltött idő. A mézeskalácsot a barátaim gyerekei fogják sütni a konyhaasztalnál az enyémekkel együtt, mi, felnőttek, meg csak pakoljuk majd a sütőbe, miközben szürcsöljük a forralt bort. Előreláthatólag 3-6 csésze édes nedű után már kicsit sem fog idegesíteni, hogy még a frissen festett falon is cukorgolyócskák díszelegnek. Tehát itt leszögezhetjük, hogy az alkohol elengedhetetlenül fontos szerepet tölt be az ünnepekre való felkészülés ideje alatt. Nem különben szenteste is. A bejglit tutira megveszem. Helyette közösen feldíszítjük a lakást, úgy megmarad az együtt töltött idő öröme is. Főzni a gyerekekkel kell, ez köztudott. Nem túl sokat, nem nyolcfélét, mert nincs értelme halálra stresszelni magunkat azon, hogy melyik kaját melyik lángra tegyük, és hogy fog ez mind beférni a hűtőbe, csak azért, hogy majd a telefonban elmesélhessük a barátainknak, hogy mi aztán milyen különlegesen sokfélét főztünk. Édesapám tejszínes pulykája éppen elegendő, egy kis leves és másodnapra a töltött káposzta. Ha rám hallgattok, a káposztát készítitek először. 23-án délután odateszi az ember, aztán minden megy, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Roppant körültekintően figyeljünk a saját és a gyerekeink tudatmódosítására. Először is legyen otthon elegendő mennyiségű, de nem túl magas alkoholtartalmú ital. A whisky tehát nem idesorolandó, mert ha főzés közben elszopogatunk egy fél üvegcsével, abból garantáltan gasztronómiai katasztrófa lesz. Forralt bor, bármilyen enyhe likőr, sangria a helyes választás. Másodszor pedig nagyon figyeljünk oda arra, hogy a gyerekek kortól és nemtől függetlenül, délután négy tájban fejezzék be a szaloncukor-zabálást. Mert ha nem így teszünk, kapunk a végén egy szekérderék ágyon ugráló, poharat borogató szörnyeteget este fél nyolc felé. Sokkal jobb karácsonyi vacsorát ülni, mint ebédet, mert így nem kell őket letiltani ebéd előtt a csokiról, de pont annyi energiájuk lesz, hogy fénysebességgel díszítsék fel a karácsonyfát. A kutyát már reggel tömjük tele valami rettenetesen tápláló cuccal, jöhet ilyenkor a szénhidrát is, mert akkor dél körül kidől, és mi nyugodtan körbetáncolhatjuk. Szigorúan tilos álmában feldíszíteni a háziállatokat. Nemcsak etikátlan, de teljes mértékben balesetveszélyes is. Aztán este jöhet a jól megérdemelt mozi a kihúzható kanapén. Érdemes már jó előre megágyazni itt, ki-ki hozza a saját kis takaróját, hogy ne aggódjunk azon is, hogy ki hogyan kerül ágyba. Aludjunk együtt egy kupacban összetekeredve, nyomjuk ki a vekkert és húzzuk le a rolót. Meglátjátok, ha így tesztek, boldog, békés és feledhetetlenül pihentető karácsonyotok lesz.

(Bánrévi Lili)