Az Emberkereskedelem Elleni Harc Világnapja az Európai Unióban október 18.-a.  Ezen esemény alkalmával emlékezünk meg cikksorozatainkkal és a Baptista Szeretszolgálattal azokról, akiket akaratuk ellenére kizsákmányolnak, és megfosztanak emberi jogaiktól.  Sorozatunkban néhány olyan esetről írunk, amelyek bizonyítják, mennyire indokolt a modernkoiri rabszolgaság elleni küzdelem.
A Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni harcának fő célja, hogy az áldozatokat kimenekítse kiszolgáltatott helyzetükből és segítse visszailleszkedésüket. A segélyszervezet az elmúlt tizenöt évben védett házak létrehozásával, számos prevenciós és figyelemfelkeltő programmal végezte ezt a munkát. Cikkeink célja, hogy rávilágítson annak a 27 millió férfinak, nőnek és gyermeknek a helyzetére, akik ma is a rabszolgaság áldozatai.

Sorozatunkban néhány olyan esetet idézünk fel, amelyek a közelmúltban a segélyszervezet emberkereskedelem elleni programjában dolgozó szakemberek látókörébe kerültek.

Tamara

Még 2008 őszén történt, hogy elmentem egy barátnőmmel buliba. Akkor 15 és fél éves voltam. A buli után a barátnőmnél aludtam és másnap a barátnőm és az édesapja elvették az irataimat, azt mondták, hogy dolgoznom kell, mint prostituált. Ellenkeztem, de 15 és fél évesen nem volt semmilyen lehetőségem arra, hogy védekezzek. Még aznap hívtak hozzám két embert. Ezután egy másik stricihez kerültem, mert a barátnőm apja eladott. Ott rajtam kívül még három lány volt. Én egy szobában, egy kicsi részen laktam együtt a stricivel és a családjával, a többi lány egy másik szobában lakott. Ott házakhoz vittek dolgozni, illetve házhoz jöttek a kliensek. Enni nem nagyon adtak. Naponta egy-két embert kellett szexuálisan kiszolgálnom.
Azután elszöktem egy fiúval, de ő is dolgoztatni akart a családjával. Elvették tőlem a személyes okmányaimat, azokat nem kaptam vissza többé. Ők az útra is kivittek. Többször megvertek, mert nem akartam kiállni, és mert meg akartam szökni. Ott körülbelül fél évet töltöttem, egy sofőr segített megszökni, egy másik családhoz kerülni. Akkor még fiatalkorú voltam, a nővérem papírjaival dolgoztam. Ismét eladtak, mert nem kerestem eleget. Akkor egy olyan stricihez kerültem, aki pornófilmben való szereplésre kényszerített. Közben bárokban és az utcán is kellett dolgoznom. Az egyik visszajárós vendégem szöktetett meg ismét.

( Szerző: Tihanyi Tamás, fotó: illusztráció )